BLOG

David Rogers Webb: The Great Taking

• https://thegreattaking.com/
• https://youtu.be/dk3AVceraTI / https://youtu.be/1GHXe0PbNG4

Tedd magad és hozzátartozóidat nyugissá, örömtelivé. Legyen ivóvíz és élelem tartalékod/forrásod. Valós dolgokat birtokolj (termőföld, épület, állatok, eszközök). Add el felesleges dolgaidat, szabadulj meg tartozásaidtól. Ne tápláld a rendszert, ami ellened van. Ismerd meg a működését és add tovább az infót.

Van amikor próbálkozok, és még nem sikerült. Tanulság.

Van, amikor ilyen-olyan okokból még nem tudtam próbálkozni sem. Régóta.

Ez utóbbi az igazi sikertelenség.

Hiszem, hogy ebből el lehet indulni, ha él a cél, ha kitartó a szándék.

De ha elképzelés, cél sincs, akkor a sikertelenség szóba se jöhet: ez a jelenség a sikertelenség-telenség.

(Earl Nightingale szerint a siker: haladás egy méltó eszme megvalósításában.)

A projekció kivetítés, az empátia "bevetítés".

Magammal átszínezem a világot, a másikra vetítem, ami velem van. Átszínezem magam a világgal, magamba vetítem, ami a másikkal van.

A projekció eltakarja a valóságot, az empátia megmutatja.

A kivetítés folyamatos, az empátia ritka.

A mindenfélével teli lévő tudat vetítőgép, projektor. A "vételre kapcsolt", kíváncsi tudat tiszta, fehér vászon.

Az intenzív izommunka utáni állapot megmutatta egy undorszerű émelygő érzettel: nem jó a testemnek a rétes. Ha nem "gyúrok", akkor ezt nem érzem és nincs visszacsatolás. Ha csipszet eszel, nem fog ízleni a tiszta étel és nem fogsz akarni mozogni. Ördögi kör. Ha ébredés után rendbeteszed az ágyat, jobb napod lesz. Angyali kör.

Fídbekklúp, visszacsatolás, spirál.

A gondolataim hatnak a lelkiállapotomra (érzelmeimre), tetteimre, sőt a többi (együtt)érző lényre, nem csak közvetetten. És viszont, minden irányban: a hely ahol és a társaság akikkel vagyok hat a hangulatomra, ami a gondolataimra. A saját tetteim a gondolataimra. Az érzelmek a test reakciói a gondolatokra (Tolle). Tetteimmel alakítom a környezetem, ami visszahat.

Minden mindennel szorosan, oda-vissza összefügg. Beágyazottak vagyunk.

Hogy tudjuk mégis magunkat különlévőknek, sőt magányosnak érezni, hinni?

A szabadság magány, a magány szabadság. Az elkülönültség érméjének két oldala?

Az elkülönültséget a tudat hozza létre: a benyomások egy értelmezési vásznon jelennek meg. Emlékezet és képzelet. Nem a világot látjuk, hanem a vásznat, amire vetítünk. Projektor, egy mozi van bennünk.

Boldogsághoz vezet, ha véletlenül (vagy szándékosan!) angyali körök emelnek egyre egészségesebb, tisztább, torzításmentesebb tudat-test-világ komplexumra.

Te is észrevetted, hogy a tudatodban forma nélküli gondolatok vannak? Amik hatnak a tudatállapotodra, viselkedésedre, de elbújkálnak a megfogalmazás elől? És hogy ha sikerül mégis, szándékos erőfeszítéssel nyelvbe, mondatba gyúrni, akkor látványosan tévesek?

Azok a gondolatok, amiket ki tudok mondani, a színpadon vannak. A színfalak mögül irányítanak a formátlan, amorf gondolatok.

Találjunk ki rájuk egy új szót.

A nyelvbe kényszerítés erőfeszítésére, a formaadásra van szó? A morfondírozás töprengés, tűnődés, főleg azon, hogy megtegyek-e vmit. Morfogenezis.

… nem az elkülönült egyén szükségleteinek kielégítése

… hanem a Szeretet kiterjesztése.

Az utolsó ítélet az ítélkezés feladása. Már nem akarom megmondani a tutit. LE-mondok róla. FEL-adom.

Elfogadom. Ellazulok. Érzek. Megadom magam annak, ami van. Lélekzés.

Mert lemondtam az ítélkezésről, felbukkan a szeretet. Valami szent szellem megmutatja, hogy mi legyen.

A cél mindennek értelmet ad.

Tegnap azt mondtam: - "Hát ilyen a felnőtt élet." (Mármint hogy soha nincs minden kész és nem is lesz.)

Erre Te: - "Észrevetted, hogy bár átvitt értelemben, de felnőttnek nevezted magad?"

Ma reggel, ébredezéskor megjelent ennek folytatásaként a gondolat, hogy:

"Ahhoz, hogy igazán felnőtt legyek, kell gyermek (ahogy ahhoz, hogy igazán férfi legyek, kell nő)."

Hoppá…

Persze. A felnőttség önállóság, felelősség. A felelősség gondoskodás. Önfegyelem és rend.

Ezek viszont fokozatok: csak Isten teljesen önálló és teljesen felelős, teljesen felnőtt.

Mi mind gyermekek vagyunk: függünk az Anyatermészettől és az Atyaégtől, és nem tudunk mindenről gondoskodni (az a Gondviselés).

1. A kislány akar valamit (impulzív vágy)
2. A vágy nem teljesül, mert önmagának nem tudja megadni, mástól függ, és az a másik most épp nincs harmóniában a kislány vágyával
3. A kislányban negatív érzelmek ébrednek: fájdalom, düh, elkeseredés… ellenáll, nekifeszül a vágy nem teljesülésének
4. A düh eltorzult arcban, ütésre emelt kézben, és édesanyja fejen ütésében nyilvánul meg
5. Az édesanya magához öleli, dédelgeti: nem fejezi ki ellentámadással a fájdalmat, amit feltételezem érez, hogy lánya megütötte, hanem elfogadást, kedvességet ad

Ma reggel meditációban megjelent ez a jelenet, és a gondolat, hogy a kislány azért ütötte meg anyját, mert meg akarta mutatni az anyjának a fájdalmát, azt akarta, hogy érezzék amit ő érez.

(Másrészt a kislány a "nem-teljesül-a-vágyam", "gyenge-és-kiszolgáltatott-vagyok" helyzetnek való ELLENÁLLÁSA miatt átélt fájdalmáért, tehetetlen dühéért az anyját OKOLTA, nem a vágyát és nem a gyengeségét, pedig ezek is okok. Az ütéssel az általa oknak gondolt tényezőre akart hatni, és valljuk be: jól látja, hogy erre az okra van a legtöbb esélye jelen állapotában hatni.)

Vajon mi történt volna, ha az édesanya a nemet mondás ELŐTT mélyen beleérzi magát abba, hogy a kislány kérésének teljesülése ("Játsszál Twistert!") a kislány milyen igényeinek kielégítési stratégiája, az Élet milyen gazdagítása lenne (erő megélése, szórakozás), és visszamondja valahogy úgy, hogy a kislány érezze? Pl.

• Szeretnéd érezni az erődet abból, hogy azt csinálom, amit kérsz?
• IGEN!
• Én most itt ülni és olvasni szeretnék, milyen ezt hallanod?
• Rossz! Azt akarom hogy Twisterezzél!

A személyiség keresi, próbálgatja hogy kire-mire hogyan tud hatni, és a saját erejének korlátaiba, a külvilágba ütközik.

1. Érzékszervi benyomásmassza
2. Benyomás mibe? Memóriába!
3. Értelmezés, interpretáció: Képzetvilág
4. A képzetekkel műveleteket végezhetek: tervek, találmányok, technológia, kultúra (kollektív emlékezet és képzetvilág)

A fönti folyamat fontos funkciója az emberi szintnek (háromagyú lények).

Viszont van egy negatív mellékhatása: ha a benyomásoknak éppcsak annyira nyitom meg magam, hogy a képzetvilágomba becimkézzem, beszűrjem őket, akkor az elszürkül, elszegényesedik, és megvonom magamtól a harmadik táplálékot: a benyomásokat. (Étel-ital, levegő, benyomások.)

Ezért gyakorolom az ártatlan érzékelést: mintha először látnám! Nem értem, nem ismerem. Átadom magam neki: figyelem, befogadom. Így élővé válik a világ.

Ez fontos a boldogsághoz!

Az engedetlenség belső engedetlenséghez, az engedelmesség belső engedelmességhez vezet, de jelentős tényező hogy a kérések/parancsok jók-e, igazak-e, megfelelnek-e a Lét Törvényeinek? A kérés/javaslat/parancs tudásból, szeretetből, bőség kiterjesztésének vágyából fakad? Vagy gyengeségből, hiánytömködésből?

Az engedelmességem félelemből/önvédelemből vagy önszeretetből fakad? Azért engedelmeskedek, mert félek a büntetéstől, bántástól, vagy azért, mert érzem és értem, hogy a kérés teljesítése jóra vezet?

Először engedelmes vagyok egy nagyobb hatalomnak, egy tekintélynek, gyerekként a szüleimnek, az idősebbeknek, az erősebbeknek. Aztán ahogy cseperedek, a tekintély behúzódik a tudatomba, belsővé válik, és már Önmagamnak engedelmeskedem, mert jót akarok magamnak, mint egy bölcs király.

Vagy lázadok. Mert nem tanultam meg engedelmeskedni a jónak, nem éltem át annak örömét és békéjét, mert nem kaptam szerető, hiteles irányítást. Csak a lázadozást, csak az ellenállást, kételkedést ismerem. Különlétem, egyéniségem megélésére vágyom, talán mert a jót és a stabilitást odakint nem találtam és idebent csíráztatom.

Fiam!

• Amikor együtt vagyunk és kérek valamit, akkor gyakorolhatod az engedelmességet nekem, aki a legjobbat akarom neked, aktuális tudásom, erőm és békém szerint, az Isteni Akarat helytartójaként.
• Amikor egyedül vagy a szobádban, akkor gyakorolhatod az engedelmességet önmagadnak, aktuális tudásod, erőd és békéd szerint, az Isteni Akarat helytartójaként.

Isteni Játszóakarat

Pár mert ketten-a-világ-ellen? Vagy férfi-nő ellentétpár-kapcsolat?

Szerintem jó jópár párkapcsolat:

• Benne van a pakliban, hogy Te vagy a Nagy Ő? Az egyetlen? A Speciális Kapcsolat? Akivel együtt élhetek, akivel összeolvadhatok, akivel gyerekeket nevelhetek, akire számíthatok? Mert ha nincs benne, akkor nem kellesz, mert én a Nagy Őt keresem! És nem adom fel soha! És engem már csak ez érdekel!
• Öööö… nem tudom, hogy ez benne van-e a pakliban… lehet… viszont az biztosan benne van, hogy a velem való kapcsolatod által közelebb kerülsz ehhez a célodhoz, és még élvezetes is lehet ez az útszakasz. Jössz vagy maracc? (Az én céljaim kevésbé… végletesek.)

A-ban vagy, B-ben akarsz lenni. Jön egy busz. Felszállsz mert közelebb vihet, vagy vársz egy közvetlen járatra? Van közvetlen járat egyáltalán? Utazni, világot látni is jó, vagy csak B-ben lenni a jó?

ForGET vs ForGIVE? - Giving and receiving is one and the same!

Bocs

Hibáztam, feltételezem, hogy bántottalak, fájdalmat de legalább kényelmetlenséget okoztam. Feltételezem, hogy haragszol, kérlek bocsáss meg!

Ha jeleket keresel, bizonytalan vagy. Nem egyértelmű, nincs egység, kétség van, kétely.

Ellentmondó gondolatok, érzelmek. Melyek fakadnak félelemből, gyengeségből, hiányérzetből? Melyek fakadnak bőségből, egész-ségből, szeretetből?

Nézem ezt a Christopher Nolanról szóló három részes elemzést: https://youtu.be/yCyeiGXgHig

Ilyen kérdéseket feszeget:

1. Mi az én?
2. Mi a valóság, lehet-e ismerni?
3. Ha az Én és a valóság is bizonytalan, hogyan lehet mégis közösségben/társadalomban jól létezni?

A 3. kérdéskörben (Batman filmek) szó van az erőszakről, hogy René Girard szerint az emberek imitálják egymást, és ebből úgy fakad az erőszak, hogy csak úgy tudunk pont olyanok lenni mint akit imitálunk, ha elvesszük amije van (memetikus vágy). Ennek elemzése helyett megnéztem magamban, szerintem mi van az erőszak gyökerében.

Szerintem az erőszak gyökerében az Ellenállás van. Ahogy Tolle ír róla. Amikor a jelen pillanatról van egy olyan gondolat, hogy "ennek nem kellene így lennie, ez nem jól van így, ez nem helyes". Egy neheztelés, méltatlankodás, egy morális ítélet (rossz, bűnös, hibás). Ilyen szavak-fogalmak: kell-muszáj-kénytelen-kötelező, helyes/helytelen-hibás, bűn, jó/rossz…

Ezek a fogalmak kitalációk, amikkel a felelősséget tagadjuk, másokat magunktól elválasztunk, végső soron megteremtjük és fenntartjuk az elkülönültség, magány és erőtlenség tévhitét.

Az élet játékához szükség van némi elkülönültségre, némi gyengeségre és korlátokra, hogy izgalmas és érdekes legyen, legyen kihívás és fejlődés, ám ha ezt túlzásba visszük, szenvedünk.

A szerepjáték, a társasjáték, a film vagy színdarab úgy élvezetes, ha némileg azonosulunk a bábuval, a szereplőkkel, a karakterrel, beleéljük magunkat. De ha teljesen elfelejtjük, hogy a játék, az élmény, a kaland közben teljes biztonságban sérthetetlen vagyunk, akkor félünk és szenvedünk.

Tehát a formával való azonosulás, a belefeledkezedtség álma (hipnózisa, transza, tudatszűkülése) a szenvedés és az erőszak oka.

A megoldás a meditáció, a jelenlét, az önemlékezés, a nem-azonosulás, a jelen pillanat érzékelése, befogadása és elfogadása.

A fenti videó szerint Nolan megoldása a tudomány (ésszerűség) ÉS a szeretet (szubjektív érzelmi kapcsolódás és intuíció) együtt.

A nőiség befogad, áthatja magát, magába engedi a világot, passzív. A férfiúság behatol, áthatja a világot magával, beleviszi magát a világba, aktív. Minden emberi lényben jelen van mindkét oldal.

Egészséges párkapcsolatban az egyik nem szerepét (időnként) átengedjük a partnernak, miáltal a másik nemet intenzívebben élhetjük át. Enélkül nincs polaritás, csak így van két pólus, és a köztük lévő feszültség szexuális energiája.

Mégis… amikor a férfi figyeli a nőt anélkül hogy ellenállna és változtatni akarna, beleérez, megérti anélkül hogy diagnosztizálná, hagyja lenni sőt hatni anélkül hogy kibillenne saját, a forma nélküli tudattal való azonosulásából fakadó stabil egyensúlyából… ez az odaadás-befogadás melletti stabilitás talán mégis szexi.

Nem értem, most akkor a figyelem befogad, vagy behatol?

Az ellenállás (amit tévedések okoznak) félelmet, dühöt, szenvedést, erőszakot szül, bezáródást, ami akadályozza az empátiát. Az empátiát pont a formával való nem-azonosulás stabilitása teszi lehetővé, mert nyitottságot tart fent.

David Deida nyomán a fenti első mondat máshogy van: a nő a világ változatos tánca, a férfi pedig a stabil, állandó tudat ami a táncot élvezettel nézi. Ez a nézés behatol a nőbe és kielégíti.

Az empatikus férfi szexi

Mások kreálmányai nincsenek teljesen az ő személyes tudataik korlátai közé szorulva, mert egyszersmind az Egyetlen Élet megnyilvánulásai.

Érdemes hát felébreszteni és fenntartani a nyitott, kutató érdeklődést, mert személyre szóló kincsek rejtőznek mindenütt!

Kétszerezett, külön, több napra visszamenő offline biztonsági mentés-sor nélkül… inkább használj papírt.

Kétféle ember van a világon:

akik szerint kétféle ember van a világon… és akik szerint nem.